Majdnem olyan érzésem van a hatalmas !!!DANGER!!! felirattal ellátott blogbejegyzéseket olvasva, mint a heroinnal kapcsolatban: felejthetetlen élmény lehet, és távol kell tőle tartanom magam. Még egyiket se próbáltam ki, de a Twittert sokkal jobban el tudom képzelni: a kapcsolatépítés, az azonnali üzenetküldés és a blogolás keveréke, a felhasználók a "mit csinálsz most" kérdésre válaszoló pici üzenetecskéket posztolnak, úgy, hogy a Twitteren létrehozott ismerősi kör látja a bejegyzéseiket. Mitől addiktív? Szerintem talán attól, hogy olyan lehet, mintha egy haveroktól nyüzsgő valós térben lennénk a neten / mobilon keresztül, soha nem volt még kézzelfoghatóbb, valóságosabb a virtuális, mint a Twitter.
Ami érdekes benne, a hirtelen robbanás. (Nemcsak addiktív, de robban is, tényleg durva cucc.) Lehetett már hallani róla itt-ott, de most egyszercsak kizárólag a Twitterről hallani. A Wall Street Journal és az iMedia Connection is felkapta rá a fejét, itthon doransky, Konrád, és Hírbehozó is foglalkozik vele részletesen. (Utóbbi teljesen rá van kattanva, legutóbb a GoogleMaps-szel létrehozott mash-up hozta tűzbe, egyébként nem is csoda: a hirtelen kis posztok a TwitterVision segítségével a világtérképen is helyet kapnak.)
Új állócsillag tehát a többi mellett, a MySpace, a YouTube, a Second Life (-őrület) után (mellett) itt a Twitter. Ha valaki meg szeretné tapasztalni piciben, hogy hogyan nőtt és fejlődött a wiw vagy a blogoszféra ilyen nagyra, most szinte zsugorított laboratóriumi körülmények között végignézheti a Twitteren. Ilyesmi a forgatókönyv:
- valaki fellő valami izgalmas újdonságot
- jönnek a gyorsreagálású korai felhasználók - kezd elterjedni
- jön a tömeg - bumm, elterjedt
- a tömeggel jönnek a jobbítók, és..
- .. a kritikusok (fúj iWiw, mert lassú és még reklámok is vannak rajta, fúj Second Life, mert torzítja a valóvilágot, fúj Twitter, mert túl sok benne az információ (mint az Amadeus-ban a Mozart egyik művével szemben megfogalmazott kőkemény kritika: túl sok benne a hangjegy...))
- extra featúrák, majd az elmaradhatatlan másolatok tömkelege
- rákattanások és lekattanások - a koraiak közül sokan megtagadják, talán azért is, mert:
- szépen ráépül a marketing-biznisz is.
A legtöbb csodafegyver addig csoda, amíg kevesen használják (ld. még: keresőmarketing), a hype is csak addig az, amíg egyeduralkodik. Aztán jön a következő.
A felhasználók meg?
Majd megtanulják... Lehet, hogy most még felhasználóként úgy érezzük, hogy lemaradunk, ha nem regisztrálunk minden új web 2.0-s okosságra, szolgáltatásra, kapcsolatépítőkére és instant üzenetküldőkére, amiért a véleményvezérek rajonganak. De sztem van egy olyan paradicsomi állapot, amiben már mindenki csak azt használja, amire tényleg szüksége van, és összeáll szépen az (aktuális) portfólió. Vagy most is mindenkinek megvan az aktuális portfóliója? Az általam használt cuccok közé most éppen nem fér bele a Twitter, hiába is csábít nagyon... De még gondolkozom... :)